Hát hogy is kezdjem… :)

Szóval azt hiszem magamat nagyjából valahova a szkeptikusok és a „hívők” közé soroltam, ami az alternatív ló képzési módszereket illeti.
Így volt ez egészen addig, amíg el nem mentem a 3 napos kurzusra. Valójában csupán a kíváncsiság késztetett erre, mert nem volt semmi különösebb problémám a lovammal. Legalábbis azt hittem.  Azóta viszont kiderült, hogy hatalmas kommunikációs űr tátongott közöttünk, ami háttérbe szorította lovamnak legcsodálatosabb oldalait, érzékenységét, finomságát. Nem telt el sok idő még mióta hazajöttünk a kurzusról, de máris hihetetlen csodákkal találom magam szemben az edzések során. Azt tudom mondani, hogy olyan érzéseket ad, mintha mindig is erre várt volna, hogy végre valaki észrevegye,  mi az amit szeretne, ami neki jó és ahogyan szívesen megteszi amit kérek tőle. Először földről próbálkoztam és nagy meglepetésemre minden tanult „gyakorlatot” úgy csinált, mintha csak kottából olvasná, szinte követelte, hogy adjak neki újabb és újabb feladatokat, de ezután jött még csak az igazi meglepetés! Mikor fölültem, valami addig sohasem tapasztalt érzékenységet, finomságot vettem rajta észre. Korábban sokat fogott a kezemben, a felvételek sokszor valóságos erőpróbák voltak, és  a vágtabeugratások is nehézkesek voltak. Ehhez képest, most úgy váltogattam a jármódokat, hogy (nem vicc) szinte csak rá kellett gondolnom, hogy mit akarok és ő megcsinálta. Ez lépéstől-vágtáig és vágtától-lépésig is így ment. Szó szerint lesi, hogy mi a következő kérésem. Egyelőre itt tartunk, én csak ámulok és bámulok. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan és könnyedén el lehet érni azt, hogy ez a hatalmas állat felkínálja nekünk szolgálatát csupán attól, hogy helyesen, az ő kedve szerint van hozzányúlva. Mindez persze tényleg teljesen erőszakmentesen. Annyit mondok, hogy amit itt tanultam az felér egy kis csodával és gyökereiben változtatta meg a szemléletemet. Bárcsak mindenki rájönne arra, hogy ha megismeri a lovak elméjének működését csodákat lehet kihozni a legnehezebbnek tűnő lóból is és évekig tartó kilátástalan nehéz munkától (melynek sokszor nem is jön meg a várt eredménye) kímélhetné meg magát.

Ui: Ha valaki írásomat olvasva esetleg azt hinné, hogy  költői túlzásokkal éltem, annak azt ajánlom, menjen és győződjön meg róla személyesen, hogy  a Free Horse Style tényleg működik és nincs benne semmi „csiribiri” egyszerűen tényeken alapul.  Megnyitja a kommunikációt ló és ember között. A tudás a kezünkben lehet, csak akarni kell élni vele és akkor tényleg nincs határ!

(és mielőtt bárki azt hinné, nem vagyok a FHS alkalmazottja… :D )